José Barroso úr, az Európai Bizottság elnöke részére
Tisztelt Barroso úr,
újabb országban indult támadás a nők jogai ellen. Tekintettel arra, hogy a visszalépés minden területen kezd általánossá válni, szeretnénk megkérdezni, hogy hol és mikor lesz ennek vége.
Furcsálljuk, hogy az Unió a nők jogait nem hajlandó közös európai jogként kezelni és megvédeni, hanem engedi kiszolgáltatni a helyi politikusi érdekeknek. Ezzel szemben a bankok érdekében a Bizottság és Ön személyesen is, többször és erőteljesen fellépett és kikényszerítette a bankmentő akciókat.
Úgy látjuk, hatalmas az Európai Bizottság felelőssége a jelenlegi válsághelyzet kialakulásában, mind Spanyolországban, mind a volt szocialista országokban, így például Magyarországon. Günter Verheugen, az EU bővítéséért felelős biztos sosem figyelmeztette a társadalmat, hogy milyen súlyos veszteségekre kell felkészülni a csatlakozás következményeként. A bérek elmaradtak, míg az árak utolérték a nyugati országokéit, a nők helyzete a pangó munkaerőpiacon katasztrofális, nyugdíjkorhatáruk 55 helyett ma 65 év, bérük 40 százalékkal alacsonyabb a férfiakénál, kevesebb a bölcsőde és az óvoda. Mi lesz ennek a vége? Mi jön még?
Kérjük az Európai Bizottságot, és Önt személyesen is, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően ne támogassák egy nagyon szűk réteg korlátlan meggazdagodását, miközben ma már 120 millió szegény él az unióban, és számuk évről évre növekszik. Ki ezért a felelős? Az Európai bizottság vagy a kormányok? Vagy épp az a jó, hogy „a két szék között” tartják a problémákat?
Kérjük továbbá, hogy alakítsanak ki egy olyan Európai Uniót, ahol nincs szükség a nőellenes törvényekre, ahol csökken a nők kiszolgáltatottsága, mert minden elmaradott régió és réteg számára megteremtik a felzárkózás lehetőségét. A nők helyzete csak a feszültségeket, a problémákat megoldó – nem pedig elodázó – társadalomban javulhat.
Budapest, 2014. január 11.
Tisztelettel, a nyilatkozattal egyetértők és a tüntetés résztvevői nevében.
