120 esztendővel a nemzetközi nőnap történetének első epizódját követően, 1977-ben nyilvánította az Egyesült Nemzetek Szervezete március 8. napját a női jogok és a nemzetközi béke világnapjává. Míg a 20. század elején ezen a napon dolgozó nők tízezrei vonultak az utcákra, hogy különféle követeléseiknek hangot adjanak, a 20. század második felében, különösen a Szovjetunió érdekszférájához tartozó országokban, a szocialista propaganda eszközévé lett, míg mára sokhelyütt jelentésfosztottan leginkább a virág- és édességüzletek forgalmát növeli.
1857. március 8-án több tízezer New York-i ruhagyári munkásnő vonult az utcára, hogy jobb munkakörülményekért, a napi munkaidő csökkentéséért és a nők politikai egyenjogúságáért tüntessen. 51 évvel később szintén ezen amerikai nagyváros varrónői érezték úgy, hogy adózva elődeik emlékének, tömeges felvonulással adnak hangot azonos tárgyú követeléseiknek. A nőket hátrányosan érintő gazdasági és politikai egyenlőtlenségek a jelek szerint fél évszázad múltával sem voltak tűnőben. Az Amerikai Egyesült Államok szocialista pártja 1909. február 28-án az egy évvel korábbi sztrájk résztvevőinek tiszteletére rendezte meg az első nemzeti nőnapot.
A következő évben a Második Internacionálé Koppenhágában ülésező nemzetközi kongresszusán Clara Zetkin volt az, aki kezdeményezte a dolgozó nők emléknapjának nemzetközivé tételét. A 17 országból verbuválódott mintegy 100 követ egyhangúlag üdvözölte a felvetést, és határozat született arról, hogy 1911-ben egy napot nemzetközi nőnappá nyilvánítanak, amely keretében elsősorban a nők választójogáért kampányolnak majd.
Kép: Ladányi Szeréna és az 1918. évi nőnap résztvevői
Forrás:
Forrás: