1989. június 23-26 között tartotta a Magyar Nők Országos Tanácsa (MNOT) IV. és egyben utolsó kongresszusát, hogy utat nyisson egy új nőszervezet megalakulása előtt.
Az MNOT volt az egyetlen társadalmi alakulat, amelyet nem a párt és állam költségvetésből tartottak fent. A Nők Lapja és a saját kiadású könyvek tartották el. Sokszor nevezték sztálinista képződménynek, ám ez nem takarja az igazságot, hiszen nem az volt a feladata, hogy az MSZMP-t nőtagokkal erősítse, inkább afféle szakértő testületként működött. A különböző társadalmi és politikai szervezetek nőbizottságai jelezték az aktuális női problémákat az MNOT felé, nem volt sem koordinálás, sem fentről való irányítás. A nőtanács jobbára névtelenül kezdeményezett számos családpolitikai intézkedést, ha megvalósultak a javaslatok, akkor a dicsőség a pártállamé lett. A nőtanács felé való elvárás a kötelező szerénység volt.
Duschek Lajosné az MNOT elnöke beszámolójában rámutatott: a családok és nők helyzete fokozatosan romlik. Ebben hibás az MNOT is, bár hatáskörén túlmutat a folyamatok befolyásolása. Mégis fontos szerepe volt, hogy általánossá vált az óvodai foglalkoztatás, a gyermekgondozási segély és díj, a gyermekápolási táppénz. Ez utóbbit a világon elsőként hazánkban vezetették be. Befejező mondatában lemondott.
A nőkongresszuson számos új egyesület, párt, szakszervezeti nőbizottság vett részt, 27 tagszervezet és 503 magánszemély lépett be a megalakult Magyar Nők Szövetségébe.
A nőkongresszus elnöknek dr. Asbóthné Thorma Juditot, a Hazafias Népfront Nőbizottságának elnökét, a Hűtőipari Vállalat Mirelitgyár vezérigazgatóját választotta.
1989 nyári hónapjai viharos változásokat hozott az új szervezet életében, mint az MNOT jogutódja, megörökölte a tulajdonosi jogot a Nők Lapja felett, ám a zavaros, hiányzó szabályozások illetve a szerkesztőség kiválása után végül 1995-ben kénytelen volt az MNSZ a névhasználatot eladni.
A Magyar Nők Szövetség támogatásával számos ismert politikusnő, kutató, aktivista, és szervezet kezdte el tevékenységét, bár erről nagyvonalúan elfeledkeznek az érintettek, ám a papírok megőrzik a nőtörténelem számára.
