Az Isztambuli Egyezmény teljes neve: az Európa Tanács nők elleni és családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezménye.
Az egyezmény mindenekelőtt áldozatvédelmi és erőszak-megelőzési rendszer. Abból indul ki, hogy senkinek nem kellene félelemben élnie saját otthonában, párkapcsolatában vagy a társadalomban.
Az egyezmény négy fő területre épül: megelőzés, áldozatvédelem, az elkövetők büntetőjogi felelősségre vonása és összehangolt állami fellépés.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
Az egyezmény azt várja el az államoktól, hogy hatékonyabban lépjenek fel többek között a kapcsolati és családon belüli erőszakkal, fizikai és lelki bántalmazással, szexuális erőszakkal és nemi erőszakkal, zaklatással, kényszerházassággal, női nemiszerv-csonkítással, valamint kényszerabortusszal és kényszersterilizációval szemben.
A cél nem pusztán az, hogy az elkövetőt utólag megbüntessék. Ugyanilyen fontos, hogy az áldozat időben segítséget, biztonságot, tájékoztatást és megfelelő szakmai támogatást kapjon, és hogy a rendőrség, az igazságszolgáltatás, az egészségügy és a szociális ellátórendszer felkészülten reagáljon.
TÉVHITEK ÉS TÉNYEK
Tévhit: „Az Isztambuli Egyezmény megszüntetné a férfi és nő közötti biológiai különbséget.”
Tény: Nem. Az egyezményben használt „gender” fogalom a társadalmilag kialakult szerepekre, viselkedésformákra és elvárásokra vonatkozik. Az egyezmény nem állítja, hogy megszűnne a nők és férfiak közötti biológiai különbség.
Tévhit: „Az egyezmény veszélyezteti vagy megszüntetné a hagyományos családot.”
Tény: Az egyezmény nem határozza meg, milyen legyen egy család, és nem ír elő családmodellt. A szabályozás tárgya az erőszak, nem pedig az, hogy az emberek milyen családi életet választanak. Az Európa Tanács kifejezetten cáfolja azt az állítást, hogy az egyezmény a hagyományos család felszámolását célozná.
Tévhit: „Az egyezmény bevezetné az azonos neműek házasságát vagy egy harmadik nemet.”
Tény: Egyiket sem. Az egyezmény nem szabályozza az azonos neműek házasságának jogi elismerését, és nem kötelezi az államokat egy „harmadik nem” jogi elismerésére sem.
Tévhit: „Az egyezmény előírja, hogy az iskolákban a gyermekeknek szexuális orientációról vagy nemi identitásról kelljen tanulniuk.”
Tény: Az Európa Tanács hivatalos magyarázata szerint ilyen kötelezettség nincs. Az egyezmény oktatással kapcsolatos rendelkezéseinek célja többek között a kölcsönös tisztelet, az erőszakmentes konfliktuskezelés, a nők és férfiak közötti egyenlőség és az erőszakot igazoló sztereotípiák elleni fellépés.
Tévhit: „Az egyezmény automatikusan menekültstátuszt ad mindenkinek, aki a nemére hivatkozik.”
Tény: Nem automatikus menekültstátuszról van szó. Az egyezmény azt követeli meg, hogy a menekültügyi eljárásokban figyelembe lehessen venni a nőkkel szembeni nemi alapú erőszakot és üldöztetést – például a nemi erőszakot, kényszerházasságot vagy női nemiszerv-csonkítás veszélyét – a menekültjogi szabályok alkalmazásakor.
Miről szól tehát az Isztambuli Egyezmény?
Arról, hogy egy nőnek se kelljen félelemben élnie.
Arról, hogy akit bántalmaznak, annak legyen hová fordulnia.
Arról, hogy az áldozatot meghallgassák és megvédjék.
Arról, hogy a rendőrség, az igazságszolgáltatás és az ellátórendszer megfelelően reagáljon.
Arról, hogy az erőszak elkövetőjét felelősségre lehessen vonni.
És arról, hogy lehetőség szerint már azelőtt megelőzzük az erőszakot, mielőtt újabb áldozata lenne.
Az Isztambuli Egyezmény középpontjában nem egy családmodell vagy életforma áll. A középpontjában az erőszak megelőzése és az áldozatok védelme áll.
A nők elleni erőszak nem magánügy.
Az áldozatok védelme közös felelősségünk.
A biztonsághoz és az erőszakmentes élethez való jog mindenkit megillet.
Tudjon meg többet: https://www.coe.int/en/web/istanbul-convention/about-the-convention?utm_source=chatgpt.com