A jelen kutatás a magyar társadalomban tapasztalható nemi különbségeket vizsgálja olyan
területeken, amelyek a nőket aránytalanul nagyobb mértékben érintik – ugyanakkor nem kizárólag a nőket kérdezi. Olyan kérdésköröket térképez fel, amelyek a hétköznapi életben gyakran kellemetlenek, a közéleti diskurzusban pedig többnyire csak akkor jelennek meg, ha politikai célok kapcsolódnak hozzájuk.
A felmérés arra keresi a választ, hogy vannak-e kifejezetten nőket érintő ügyek, illetve hogy a nőket és férfiakat mennyiben foglalkoztatják azonos vagy eltérő társadalmi problémák. A kutatás kitér arra is, hogy a nők és férfiak milyen különbségeket tapasztalnak illetlen közeledés, zaklatás és bántalmazás terén, valamint hogy eltérnek-e a két nem politikai attitűdjei, például a részvételben, a női politikai képviselet megítélésében vagy a nők problémáival való politikai foglalkozás megítélésében.
A téma érzékenysége miatt kiemelten fontos volt, hogy a válaszadók biztonságos, ítélkezéstől mentes módon oszthassák meg tapasztalataikat. A kapott eredmények így nemcsak a nők elleni erőszak, hanem a társadalmi nemi egyenlőség szélesebb összefüggéseibe is betekintést nyújtanak.
Problématérkép
A kutatás során alapvetően olyan nehézségekre kérdeztünk rá, melyeknek majd mindegyike érinthet férfiakat és nőket egyaránt, azonban nem féltetetlenül azonos mértékben. Arra voltunk kíváncsiak, hogy megegyezik-e a két nem problématérképe, azaz azonosan sújtják-e őket az élet mindennapi nehézségei. Ehhez egy ötfokú skálát alkalmaztunk, minden egyes területen a válaszadók elmondhatták, hogy mennyire érinti őket személyesen az adott tétel.
Az összes válaszadó 72 százalékát érinti erősen (5-ös és 4-es érték) az egészségügy általános helyzete, 60 százalék egyértelművé tette, hogy az egészségügyhöz való hozzáférés az, ami nagy probléma neki. Hasonlóan kiugró a megélhetéssel és alacsony fizetéssel küszködők aránya, a lakosság közel 59 százalékának jelentős problémát okoz az adatok szerint. Előkelő helyett kapott az oktatás helyzete, illetve a lelki egészség állapota is.
Ha nemi bontásban nézzük a problématérképet, akkor két dologra lehetünk figyelmesek.
Elsősorban egyértelműen látszik, hogy a problémák sorrendje is megváltozik, a nők körében a megélhetés és alacsony fizetés az a probléma, ami a legtöbbeket érint egyértelműen. Ebben az esetben a számok megdöbbentően eltérnek, míg a nők 54 százaléka szerint ez egyértelműen jelen van az életükben, addig a férfiak közül „csak” 25 százalék az, akinek ilyen súlyosan van jelen az életében a probléma. A számok akkor sem egyenlítődnek ki teljes mértékben, ha összevetjük a négyes értékekkel is, amely még szintén azt jelzi, hogy a probléma megjelenik a válaszadó életében, a férfiak 51 százalékát érinti, míg a nők 61 százalékát. A férfiak problématérképén elsőhelyen az egészségügy helyzete szerepel, 72 százalékot érint, amely megegyezik a nők arányával, a férfiak 56
százalékát erősen, a nők 50 százalékát. Az egészségügyhöz való hozzáférés azonban a nőket sújtja súlyosabban, 71 százalék számolt be róla (52-nél egyértelműen jelen van) a férfiak 57 százalékához 2 képest (amiből 34 százalék jelölt 5-ös értéket). A nők felének az életében problémaként merül fel a lelkiegészség kérdése, ez a férfiak harmadát terheli. Másrészt fontos megállapítani, hogy nem csak a sorrend különbözik, a férfiak és nők megítélése a problémák tekintetében is eltér, a nők magasabb arányát terhelik jobban a felsorolt tételek.
Egészségügy
Az egészségügy és az ahhoz való hozzáférés problémaként jelenik meg a többség életében, így az arról alkotott vélemény is igen lesújtó. Az egészségügy általános helyzetével a lakosság 53 százaléka egyáltalán nem elégedett, a férfiak 59, a nők 48 százaléka, teljes mértékben pedig csak 1 illetve 4 százalék elégedett
A háziorvosi ellátással kapcsolatban az átlagos megítélés előnyösebb képet mutat, azonban ez sem kielégítő, a válaszadók 3-as átlagos értékeléssel illették, szakorvosi ellátást 2,6, a kórházi ellátást 2,3. A nőgyógyászati ellátást szintén 2,2 ez esetben azonban eltér a nemek által adott átlag értékelés, méghozzá nem várt módon, a férfiak kritikusabbak: 1,8 a nők pedig 2,5-ös értékelést adtak. A szülészetben is hasonló a helyzet, a teljes népesség átlaga 2-es, a férfiaké 1,8 a nőké pedig 2,1. Ez az adat azt a képet mutatja, hogy a nők jobban beletörődtek a helyzetbe, míg a férfiak amennyiben hallanak a tapasztalatokról lesújtóbb véleménnyel rendelkeznek.
Mindezek után nem meglepő, hogy a társadalom fele (49%) szívesen venné, nőgyógyászati
ellátásban tapasztaltakról a politikában is beszélnének.
Zaklatás, bántalmazás
A zaklatás és bántalmazás vizsgálata különösen érzékeny terület, amelynek statisztikai feltárása mindig kihívást jelent. A kérdések megfogalmazásánál és felvételének módján kiemelt figyelmet fordítottunk arra, hogy a válaszadók biztonságos, ítélkezéstől mentes keretben oszthassák meg tapasztalataikat. Mindezek ellenére természetes módon számolnunk kell bizonyos fokú látenciával, hiszen sokan még ilyen körülmények között sem kívánnak beszélni nehéz élményeikről. A vizsgálat a zaklatás és bántalmazás több formáját és árnyalatát érintette; az eredmények pedig világosan arra utalnak, hogy a nők mindennapi tapasztalatai sokkal gyakrabban kapcsolódnak ilyen jellegű helyzetekhez, mint a férfiaké.
Lekezelő viselkedés
A nők 25 százaléka nagyon gyakran, további 21 százaléka gyakran, 24 százaléka pedig ritkán találkozik lekezelő bánásmóddal. A férfiaknál 8 százaléka számolt be nagyon gyakori, 21 százaléka gyakori, 39 százaléka ritka előfordulásról. A férfiak egynegyede, a nők nagyjából egyhatoda soha nem élt át ilyen helyzetet. Figyelemre méltó, hogy a nők 13 százaléka a nem válaszolt a kérdésre –ez önmagában is jelzi a téma érzékenységét.
Megalázó viselkedés
A teljes népesség 10 százaléka nagyon gyakran, további jelentős rész ritkán szembesül megalázó bánásmóddal. A nők 16 százaléka nagyon gyakran, 16 százaléka gyakran tapasztalja ezt, míg a 3férfiaknál ezek az arányok 5 százalék és 12 százalék. A férfiak 59 százaléka, a nők 41 százaléka ritkán találkozik ilyen helyzettel.
Megfélemlítés
A nők 7 százaléka számolt be arról, hogy valaki szavaival vagy viselkedésével megfélemlítette, a férfiaknál ez az arány 1 százalék. A ritkább előfordulásokat tekintve azonban árnyaltabb a kép: a férfiak 14 százaléka gyakran, 32 százaléka ritkán tapasztalt ilyet, míg a nők 5 százaléka gyakran, 21százaléka ritkán. A férfiak 44 százaléka, a nők 54 százaléka soha nem szembesült ilyen helyzettel.
Tanulmányi és munkahelyi tapasztalatok
Zaklatásról
A nem kívánt közeledést a nők 29 százaléka, a férfiak 20 százaléka élte át tanulmányai vagy munkája során nők 18 százaléka, a férfiak 7 százaléka számolt be.
Nemi megkülönböztetést a nők 26 százaléka, a férfiak 6 százaléka tapasztalt.
Szexuális nyomásgyakorlás
A nők 18%-a érzett életében nyomást arra, hogy olyan szexuális kapcsolatba egyezzen bele, amelyet nem akart. A férfiak 13%-a számolt be hasonló helyzetről.
Párkapcsolati bántalmazás
Érzelmi bántalmazás
A teljes népesség 45 százaléka élt olyan párkapcsolatban, ahol érzelmi bántalmazást tapasztalt. A nők körében ez az arány 60 százaléka, a férfiaknál 28 százalék. A kérdésre nem válaszolók aránya is figyelmeztető: a nők 9 százaléka, a férfiak 3 százaléka nem kívánt választ adni. A magas elfordulási arány is jelzi, hogy a témáról folytatott közéleti diskurzus súlyosan elmarad a probléma tényleges előfordulásától.
Fizikai bántalmazás
A teljes népesség 25 százaléka szenvedett el fizikai bántalmazást párkapcsolatban. A nők 25 százaléka, a férfiak 20 százaléka számolt be ilyenről. A nem válaszolók aránya mindkét nem esetében magas (6%, illetve 7%).
Segítség elérhetősége és a rendszerbe vetett bizalom
A válaszadók jelentős része szerint nehezen vagy nagyon nehezen elérhető a segítség zaklatás vagy bántalmazás esetén. A teljes népesség 42%-a látja így a helyzetet. A nők 46 százaléka szerint nagyon nehezen, további 18 százalékuk szerint nehezen érhető el a segítség. A férfiak 37 százaléka szerint nagyon nehezen, 11 százalékuk szerint nehezen.
A rendőrséggel szembeni bizalom kifejezetten alacsony: a nők 47%-a, a férfiak 49%-a nem bízik abban, hogy az ilyen eseteket komolyan vennék.
A magyar állam hatékonyságának megítélése még kedvezőtlenebb. A nők 54 százaléka szerint egyáltalán nem hatékony, 11 százaléka szerint nem hatékony a fellépés. A férfiak esetében ugyanezek az arányok 43 százalék és 17 százalék.
A nők a zaklatás és bántalmazás szinte minden formájában nagyobb arányban érintettek, mint a férfiak. A különbség több kérdésben jelentős, különösen a nem kívánt közeledés, zaklatás, érzelmi bántalmazás és rendszeres lekezelő viselkedés terén. A látencia magas, amit a nem válaszolók aránya is jelez – több kérdésben a nők 10% körüli része nem kívánt választ adni, ami a téma súlyára és személyes érintettségre is utalhat. A segítség elérhetőségét a lakosság nagy része problémásnak tartja. Mindkét nem esetében a válaszadók közel fele szerint bántalmazás esetén nehéz segítséget kapni. A rendőrségbe és az állami rendszerbe vetett bizalom rendkívül alacsony. Ez különösen súlyos következményekkel járhat, hiszen a bizalmatlanság visszatarthatja az érintetteket attól, hogy segítséget kérjenek. A párkapcsolati érzelmi bántalmazás elterjedtsége kiemelkedően magas, ami a közéleti nyilvánosságban jelenleg nem tükröződik kellőképpen, annak ellenére, hogy a probléma a lakosság csaknem felét érinti.
Társadalmi nem, társadalmi elvárások
A „gender” kifejezés ismertsége a magyar társadalomban közepes szintű: a teljes lakosság 62 százaléka hallotta már a fogalmat. A férfiak körében jóval magasabb az ismertség (75%), míg a nők 51 százaléka találkozott a kifejezéssel. A fogalomhoz kapcsolódó értelmezésekben azonban a nők és a férfiak közelebb állnak egymáshoz: a nők 63 százaléka, a férfiak 56 százaléka véli úgy, hogy a nemi alapú megkülönböztetések elsősorban társadalmi elvárásokból erednek. Egy ötfokú skálán, ahol az 1-es az „egyáltalán nem fontos”, az 5-ös pedig a „nagyon fontos” értéket jelöli, jelentős nemi különbségek rajzolódnak ki.
A nemek közötti egyenlőség fontossága társadalmi szinten
A nők 49%-a jelölte a legmagasabb fontossági szintet, míg a férfiaknál ez az arány 33%.
További 6% (nők) és 21% (férfiak) ítéli fontosnak (4-es érték) a kérdést.
A nemek közötti egyenlőség fontossága a személyes életben A nők 40%-ának nagyon fontos (5-ös), további 25%-uknak fontos (4-es), míg a férfiak 27%-ának
nagyon fontos, 39%-ának pedig fontos.
Érdekes különbség, hogy a nők 13%-a szerint a saját életében a nemek közti egyenlőség kérdése nem releváns, míg a férfiaknál ez az arány mindössze 5%.
A válaszadók többsége szeretné, hogy a nemek közötti egyenlőség problémája a politikai
nyilvánosságban is hangsúlyt kapjon. A nők 70%-a, a férfiak 63%-a tartja fontosnak, hogy a politikai szereplők foglalkozzanak a témával.
A gender fogalom ismertsége jelentős nemi különbséget mutat, a férfiak körében jóval elterjedtebb.
Ugyanakkor a társadalmi nemi megkülönböztetések eredetének megítélése a két nem között kevésbé tér el. A nők számára lényegesen fontosabb a nemek közti egyenlőség kérdése, mind társadalmi, mind személyes szinten. A férfiak is nagy arányban tartják fontosnak, de kisebb intenzitással. A személyes érintettség érzete is eltér, a nők nagyobb része számol be arról, hogy a nemi egyenlőség kérdése saját életét is befolyásolja. Politikai relevanciáját mindkét nem elismeri, de a nők körében erőteljesebb az igény a téma közéleti megjelenítésére.
Politikai attitűdök
A férfiak és a nők politikai részvételében régóta kimutatható eltérések mutatkoznak, és a kutatás újabb adatokat szolgáltat ezekről a különbségekről. Az önbevallásos válaszok alapján a férfiak jóval nagyobb arányban tekinthetők rendszeres szavazóknak: 83%-uk állítja, hogy mindig részt vesz az országgyűlési választásokon, míg a nők körében ez az arány 53%. A nők 24%-a „általában” elmegy szavazni, szemben a férfiak 9%-ával.
A választásoktól való távolmaradás terén is jelentős eltérés mutatkozik: a nők 12%-a mondta, hogy általában nem szavaz, míg a férfiaknál ez mindössze 2%. A „soha nem megyek el szavazni” választ a férfiak 2%-a, a nők 5%-a jelölte meg.
Női jelöltek támogatása
A válaszadók 76%-a szavazna egy hipotetikus női miniszterelnök-jelöltre (férfiak: 81%, nők: 74%).
Ennél valamivel magasabb a női országgyűlési képviselő-jelölt támogatottsága: a lakosság 85 százaléka támogatná (férfiak: 91%, nők: 79%).
Köztársasági elnök
Mivel Magyarországon a köztársasági elnököt nem közvetlenül választják, a kérdés azt vizsgálta, hogy a válaszadók előnyösnek tartanák-e, ha nő töltené be ezt a pozíciót.
Összességében elmondható, hogy a választók fele szerint mindegy az elnök neme. Ebben a
kérdésben jelentős eltérés sincs a nemek véleményszerkezetében: a nők 50, férfiak 51 százaléka volt ezen a véleményen. A női államfőt a nők 29 százaléka, a férfiak 28 százaléka tartaná kifejezetten előnyösnek.
A női politikai képviselet megítélése
A női politikusok számának növelését a lakosság többsége támogatja, 61 százalékuk szerint több nőre lenne szükség a politikában. A nemek között itt sincs jelentős eltérés, a nők 59, a férfiak 63 százaléka volt ezen a véleményen. A jelenlegi képviseleti mértéket 10 százalék látja optimálisnak (nők 8%, férfiak: 11%). Kevesebb női politikust csupán 3 százalék szeretne (férfiak 4%, nők 1%).
A válaszok alapján a lakosság jelentős része úgy érzi, hogy a magyar politika nem fordít elegendő figyelmet a nőket érintő problémákra. Egy ötfokú skálán 35 százalék (nemi bontásban: 33%–36%) szerint egyáltalán nem foglalkozik velük, további 24 százalék (nemi bontásban 23%–24%) szerint inkább nem foglalkozik velük.
Azt, hogy a pártok mennyire hitelesen képviselik a női kérdéseket, az iskolai osztályzatoknak megfelelő ötfokú skálán kérdeztük A Tisza Párt 3,5 pontot, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt 2,8 pontot, a Demokratikus Koalíció 2,7 pontot, a Mi Hazánk 2,5 pontot kapott. Az MSZP 2,2 pontos, míg a Fidesz 2,1 pontos értékelést ért el. Ezek az értékek azt jelzik, hogy a válaszadók egyik pártról sem gondolják, hogy megfelelő mértékben foglalkozna a nők helyzetével.
A nők politikai részvétele jelentősen elmarad a férfiakétól, különösen a rendszeres szavazás tekintetében. Ez hosszú távon befolyásolhatja a nők érdekképviseletét a politikában. A női jelöltek társadalmi elfogadottsága kimagasló, több pozícióban is a lakosság nagy többsége támogatná őket—különösen érdekes, hogy a férfiak még magasabb arányban nyitottak női miniszterelnökre vagy képviselőre, mint a nők maguk. A női politikai képviselet bővítését mindkét nem többsége fontosnak tartja, ugyanakkor a férfiak nagyobb arányban támogatnák a növelést. A nők problémáival való politikai foglalkozás társadalmi megítélése rendkívül kritikus: a válaszadók többsége úgy érzi, hogy a politika nem kezeli megfelelően a nőket érintő kérdéseket, és egyetlen párt sem ér el átlag feletti teljesítményt ezen a területen.
Kormánymegítélése
A negatív értékelés nem csak a pártokat sújtja, a válaszadók 54 százaléka szerint a kormány inkább hátráltatja a nőket érintő kérdések megoldását. A kormány tevékenységét ezen a téren csak 19 százalék látja támogatónak. A férfiak és nők tekintetében különbség érzékelhető ezen a téren. A nők kevésbé kritikusak a kormánnyal, bár még így is döntő többségük negatív véleménnyel van.
Számokban kifejezve: míg a nők 50 százaléka gondolja, hogy inkább hátráltatja a kormány
tevékenysége a női kérdések megoldását, addig a férfiak 58 százaléka van ezen a véleményen.
Ezzel összehangban a teljes népesség 61 százaléka szerint szükség van nőkre koncentráló politikára, 17 százalék szerint nincs, 22 százalék nem tudja eldönteni.
Abban a tekintetben viszont, hogy melyik területen kellene leginkább nőkre koncentráló politikát folytatni a férfiak és nők véleménye eltér. A férfiak 41 százaléka szerint a családpolitika az elsődleges, 15 százalékuk szerint az egészségügy, 13 százalék szerin a munkajogok, és 12 százalék említette elsődlegesként az erőszak elleni fellépést. A nők körében azonban más sorrend alakult ki. 32 százalék az erőszak elleni fellépést tartja a legfontosabb területnek ahol a nőkre kell koncentrálni, 28 százalék szerint az egészségügyben, 12 százalék szerint a családpolitikában.
A kormány intézkedései a többség (54%) szerint a lakástámogatási rendszer és az SZJA nőket érintő kedvezményei leginkább a saját népszerűségének növelése érdekében meghozott lépések. Csak 18 százalék gondolja úgy, hogy a nők helyzetének javítását célozták ezek, 16 százalék pedig azt, hogy a családokét. Ebben a kérdésben a válaszadók több választ is megjelölhettek. A férfiak és nők véleményszerkezete eltér: a nők 23 százaléka gondolja úgy, hogy ezek a kormányzati lépések őket támogatják, míg a férfiaknak csak 11 százaléka látja ezeket a nők támogatásának. A nők 19 százaléka gondolja, hogy a családok helyzetén javít, míg a férfiak 14 százaléka érzékeli így. A kormány népszerűségnövelési célját a férfiak 60, a nők 48 százaléka rendeli ezekhez az intézkedésekhez.
A többség szükségesnek tartja a nőkre koncentráló politikát, ugyanakkor a jelenlegi kormányról nem gondolják hogy támogatja a nőket érintő ügyeket. A többség abban is egyetért, hogy inkább a kormány támogatottságának növelését szolgálják az adott politikai döntések és nem a nőket és a családokat segítik. Az adatok alapján egyértelmű különbség mutatkozik a tekintetben, hogy melyek azok a területek amelyekben a nőkre koncentráló politikát kellene folytatni. Talán ez az a pont ahol kijelenthető, hogy a nők politikai képviselete fájóan hiányzik a magyar politikából.