A reformkor nemzeti lelkesedése természetesen a magyar nőket is magával ragadta, sokan aktív részesei voltak a március forradalomnak, többen fegyverrel harcoltak a szabadságharcban. Voltak, akiknek az életét végérvényesen megváltoztatta férjük 1848/49-es szerepvállalása és a háború vagy a megtorlás áldozataiként özvegyekké váltak. Mások követték férjüket a kényszerű emigrációba és soha többé nem térhettek vissza hazájukba. Olyan is akadt, akire megszégyenítés vagy kemény börtönbüntetés várt. Sokan a tragédiából való felocsúdást követően talpra álltak, és minden energiájukat a nemzeti emlékezet ébren tartására fordították. Voltak, akik sohasem feledtek és nem tudtak megbocsájtani a „hóhérnak”, Ferenc Józsefnek. Március 15-e évfordulóján emlékezzünk most a nőkre, azokra, akik 1848 főszereplőit a háttérből támogatták, akik olykor maguk is fegyvert ragadtak, sebesülteket ápoltak, menekülteket bújtattak vagy éppen csak csendesen szeretteikért aggódtak. (Múltunk)
